fbpx

Negativitás torzítás

Először ezzel a fogalommal a Julie Ann Cairns által írt A bőség kódja című könyvben olvastam. Rendkívül felkeltette a figyelmemet, mit is jelent ez:

Amikor az őseink éltek, vadásztak, gyűjtögettek, ezt mindenki tudja. Az élet nem volt épp egyszerű, jól példázza a Croodék vagy az Alfa című film. Az életet állandó készenlétben élték. –>Vigyázz veszély! Ez jellemezhetné a kor szellemét.

A folyamatos készenlét az agyat arra ösztönzi, hogy figyeljen a fenyegetésre, legyen résen, mert soha sem lehet tudni, hol bukkan fel valami, amit ki kell védeni. Az életük védelme volt az alap, amire az agy ráállt. Ehhez alkalmazkodott.

A történelem során ez a készenlét nem sokban változott, a folyamatos háborúk és nehezebb időszakok jelen voltak.

A jelenkorban már más a helyzet, a legtöbb embernek már nem kell az élelemért megküzdenie és nem leselkedik minden sarkon egy vadállat. Az agyunk viszont még mindig készenlétben van. Előnyben részesítjük a negatív híreket, a véres műsorokat, a harcos játékokat. Mintha az agyunknak szüksége lenne, hogy a túlélésről szóló ősi programokat futtassa. Evolúciós szempontból a mai kor az idegrendszernek unalmas.

Az ilyesfajta ingerek viszont hatással vannak ránk. Azt hihetjük, hogy a világ tele van konfliktussal és borzalmakkal. A könyv így írja le a negativitás torzítást. (Ehhez még hozzátennék annyit, hogy bizonyos helyeken a világban még most sincsen békesség és még most is sokan éheznek.)

Megolás

A megoldást abban látja a szerző, hogy vonjuk ki magunkat a játékból: ne nézzünk híreket, hanem azt engedjük be, amire mi kíváncsiak vagyunk (technológia, kutatások, innovációk stb) és ne azt, amit nyomni akarnak a fejünkbe. A média jócskán rájátszik a rossz hírekre. A félelem, ami ömlik ezekből a hírekből, arra készteti a nézőt, hogy féljen, és ez vezethet egy sor lelki problémához.

Sokkal több jó történik a világban, mint amennyi rossz hírt mondanak, csak erről nem adnak hírt.

Saját gondolataim a témához:

Az anya, aki egyedül neveli a gyerekeit egy jurtában, mert a férje meghalt és nem volt lehetőségük házat építeni, de mégis boldog úgy és ott ahol élnek.

Az apa, aki minden reggel elmegy dolgozni és mikor hazamegy játszik a gyerekekkel.

A nő, aki minden nap felkel és dolgozik másokért, betegeket ápol, szegényeknek segít, a szomszédnak segít bevásárolni, tanul a gyerekével…

Hírek

„Kis Róza ma tanult a gyerekeivel, ebédet főzött, dolgozott, játszott a gyerekeivel, dolgozott, és még arra is volt ideje, hogy olvasson pár oldalt, és este megdicsérte magát, hogy a nap sikeres volt.”

„Nagy Róbert ma az otthoni hangzavar ellenére is tudott dolgozni, majd a munkája elvégzése után még a gyerekeivel is játszott, este pedig elégedetten hajtotta álomra a fejét.”

Fodor Fruzsina ma 56 beteget látott el, és mindhez tudott türelmes lenni. Örül neki, hogy segítő munkát végezhet és jobbá teheti mások életét.”

Mennyivel jobb lenne ezeket a híreket hallgatni, nem? Ha belegondolsz, akkor az első gondolatod az lenne: unalmas, mert erre bárki képes. Ugye? Érdekes megfigyelni, milyen érzéseket vált ki belőled ez a pár hír. A jó híreket meg kell szokni, meg kell tanulni értékelni. Az unalmas fogalmát át kell értékelni. A jó hírek jobbá teszik a világot.

Még szintén kedvelheted

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .