fbpx

El kellett mennem a gyerekkel az éves vizsgálatra. Elkezdtem félni és megkérdeztem magamtól, hogy miért félek. Lélegeztem és éreztem, ahogyan a félelem hullámai a gyomromból áramlanak a szívembe. Nagyon figyeltem és hallgattam a választ.

Miért féltem? Attól féltem, hogy az emberek bántanak és megítélnek majd, a szavaiktól féltem. Nem az volt a lényeg, hogy kihez és miért megyek, mert minden alkalommal előjön ez a típusú félelem érzet. A fontos itt az, hogy miért érzem ezt. A szavaktól félek. Attól, hogy bánthatnak a szavaikkal: számon kérnek, ítélkeznek, bírálnak, mit gondolnak rólam, jó-e az, amit teszek a szemükben vagy sem, elfogadnak-e engem vagy a döntéseim…

Ha magamba szállok, akkor látom, hogy előfordul, hogy én is ezt teszem. Változtatni szeretnék ezen. Ezen gondolkoztam el: Mi van a háttérben?

Ki fél?

A félelmeinket kivetítjük. Az az ember, akivel találkozunk, talán nem is szándékozott semmit sem mondani, vagy egyáltalán nem szánta bántónak, vagy igen. Ez embertől, helyzettől és lelkiállapottól függ. Még ha bántónak szánta, akkor is ott van a lehetőség: tudatos vagy tudattalan reakció volt-e a részéről. Ha tudattalan, akkor nem irányította, csak az agya utasította.

A kivetített félelmek egyfajta önbeteljesítő jóslatként is működhetnek, visszaszállnak ahhoz, aki kibocsátotta őket.

Amikor téged félemlítenek meg: menekülés vagy támadás.

A megfélemlítő nem feltétlen egy ember, lehet egy helyzet, tennivaló, állat, bármi.

A félelmeket két féleképp lehet megélni: passzívan, visszahúzódva (várni a véget), vagy aktívan, támadva (agresszíven).

Aki visszahúzódik, az meghunyászkodik, hagyja, hogy a félelem uralkodjon rajta, megbénítja, ha el tud, akkor elmenekül, azaz odázza a probléma megoldását, hárít, halogat. Akármilyen dologtól lehet félni, ahány ember, annyi félelme lehet. Akár egy hivatali ügyintézéstől is lehet félni, nem csak a pókoktól. A hivatalos ügyeket, fogorvost, egészségügyi szűréseket, mindenfajta ügyeket, beszélgetéseket lehet szinte a végtelenségig húzni. A baj csak az, hogy amíg a szálka kicsi, csak kihúzod és kész, ha viszont nem teszed, begyullad, és nagy baj lehet belőle.

 Aki aktív, az a félelmeit romboló cselekvésbe fordítja, hagyja, hogy eluralkodjon rajta és másokon vezetheti le. Olyasmi, mint a sarokba szorított vad, ha nem tud elmenekülni, akkor kénytelen támadni. Ilyen reakció is bármilyen problémára adható, az egyén személyiségétől, az élethez való hozzáállásától és a neveltetésétől függően. Ha apa mindig kiverte a balhét az autószerelőnél, mert félt, hogy nem javítják meg jól az autót, könnyen lehet, hogy felnőve a gyerek is így cselekszik. Ez csak egy példa volt, az ezer közül.

Amikor te félemlítesz meg:

Megfélemlíteni másokat azok szoktak, akik ők maguk is félnek és nem tudják kezelni a félelmeiket. Ez a viselkedés fakadhat gyerekkorból (Jung), traumából, egy felnőtt korban ismétlődő helyzetből, tudat alattiból (amikor semmi sem történt veled, csak bekattan).

Az a jó, ha felismered és cselekszel, azaz megállítod a viselkedésed. Erre nincs szüksége senkinek, sem neked sem másoknak. Az ilyen viselkedés csak rombol és eltávolít a másiktól, viszont teljes mértékig megváltoztatható!  A mögötte húzódó félelmeket kell felismerni, és kezelni.

Valójában mitől van félnivaló?

A mai világban, már nem a medvétől félünk, hanem a NAV-tól :D. Még akkor is félünk, ha valójában semmi félnivalónk nincsen, mert a világban sok dologra ráaggatták a félelmetes érzéseket. Holott mindenhol emberek dolgoznak és te is ember vagy. Lehet, hogy csak kivetíted.

Az állatoktól is kevésbé van félnivaló mondjuk ebben az országban, tehát az állatokkal kapcsolatos félelmek máshonnan erednek, nem a jelenből. A fogorvostól is lehet félni, mert fáj, vagy mert kellemetlen helyzet, de ez sem halálos veszedelem.

A szavakkal lehet bántani, de csak addig, amíg beengeded őket. Azt pedig te határozod meg, hogy meddig engeded be őket. Elfogadod-e az igazságodnak vagy nem. Ha elfogadod, akkor a részed lesz, benne lesz a fejedben, irányítani fog.

Tettekkel is lehet bántani, ilyenkor, ha egyedül nem megy, akkor segítséget kell kérni. Ez egy másik téma, ezt most nem bontom ki, de ez egy nagyon komoly félelem forrása lehet az életnek, ami a jelenben van, és ezt komolyan kell venni. A másik oldalról, pedig felismerni, hogy te mit teszel és mi irányít.

Tehát összességében, amit megtudtunk, hogy a félelem a múltban vagy a jövőben van, kivetíthető, felismerhető, lehet passzív és lehet aktív cselekvésre késztető, negatív hatása van az életünkre és hátráltat abban, hogy a jelenben legyünk.

És azt, hogy megváltoztatható. Azzal, hogy ránéztem, megértettem, sikerült egy részét feloldanom. Emellett a szívemre koncentráltam és erősítettem a bennem lévő szeretetet. Ez eloszlatta a maradék félelmemet is. Mindenki, bárki képes megváltoztatni a viselkedését, hogy ne féljen és ne félemlítsen meg másokat.

Gondolataim forrásai: Dr. Joe Dispenza: Engedd el önmagad, Halász Alexandra, saját szív-tér

Még szintén kedvelheted

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .