fbpx

Megértés: önmagad és mások megértése, önmagad és mások teremtésének a megengedése

Önmagad megértése

Nehéz és fontos feladat. Önmagunk megértése a kulcs a boldogulásunkhoz, a boldogságunkhoz, a jól-létünkhöz. Miért csináljuk azokat a dolgokat, amiket csinálunk. Miért így csináljuk, miért nem úgy. Hogyan viselkedünk, mit gondolunk a világról. Mikre tanítottak gyerekként, milyen transzgenerációs gondolatokat, fájdalmakat, félelmeket hordozunk.

Ezek a gondolatok elvezetnek ahhoz, hogy kik is vagyunk épp ebben a pillanatban.

Gondold végig, ki is vagy ebben a pillanatban? Vajon egy külső hatásra is ugyan az az ember maradsz? Mennyire ingatnak meg a körülötted lévő dolgok?

Mások megértése

Azt hisszük, hogy értünk másokat, mert tudjuk, hogy viselkednek. De valójában csak a felszínt látjuk. Sokszor feltételezünk a múltra alapozva. Majd mit fog mondani, tenni a másik. De mi van, ha megváltozott? Akkor nem ismerjük ezt az új énjét. A berögzött gondolatokkal esélyt sem adunk a másiknak a változásra.

A mások megértése akkor jön el igazán, amikor feltételezések, sztorik nélkül tudunk a másikra nézni. Őt látjuk magát és nem ítélkezünk felette. Nem várunk el dolgokat, nem koldulunk a szeretetéért, nem várjuk el, hogy szeressen, nem erőltetjük rá magunkat.

Akkor vagyunk képesek nem ráerőltetni magunkat a másikra, amikor mi egyensúlyban vagyunk, amikor megértettük, hogy az, hogy nem kíván most kapcsolatot teremteni velünk, nem rólunk szól. Lehet, hogy fáradt.

Mások megértéséhez önmagunkon keresztül vezet az út. Ha magad megérted, hogy működsz, akkor a másikat is könnyebben fogod megérteni.

Ebből pedig az következik, hogy megengeded, hogy mások is teremtsenek.

Mindenki maga teremti a saját életét. Amikor elvárásokat támasztunk másokkal szemben, vagy feltételhez kötjük a szeretetünket, korlátokat állítunk fel a másiknak, akkor nem engedjük, hogy a másik a saját életét élje, vagyis a saját életét teremtse. Elvágjuk őt a saját energiáitól. Ilyen amikor egy nárcisztikus emberrel élünk. De ilyen, amikor elvárjuk, hogy a gyermek mindig kitűnő legyen mindenből, és nem a képességeit nézzük. Ilyen az is, amikor másokat becsmérlünk. Ilyen, amikor bántóan kritizálunk másokat. Az is ilyen, amikor megkötjük, hogy mit tehet és mit nem. Ezzel önmagunkat is korlátozzuk!

De kanyarodjunk vissza, mert a téma az életfeladatunk.

Az életfeladatunkhoz tehát közelebb visz önmagunk ismerete. Teréz Anya azt mondja, azt kell megtenned, amit a leginkább nem akarsz és az egyben az életfeladatod is. És itt nem a szemét levitelére gondolt 🙂

A saját példám

Az életemet az emberek kerülésével töltöttem. Nagyon kevés barátom volt és nehezen kezdeményeztem kapcsolatokat. Nem szerettem túlságosan beszélni az emberekkel. Nehezen találtam a szavakat. Féltem is tőlük. Egy időben kerültem is az embereket.

Magamon sokat dolgoztam, és megértettem, hogy az emberekkel kell dolgoznom. Most pedig coach vagyok 🙂

Amikor erre rájöttem, akkor minden világossá vált. Nem futhatok örökké a feladatok elől, hát beleálltam és elkezdtem gyakorolni. A kapcsolataim sokkal jobbak lettek, szeretem az embereket és szeretek beszélgetni velük és hallgatni őket.

Vegyél elő egy papírt és kezd el dolgozni te is.

Mi az amit mindennél jobban kerülsz? Mi az, amiről nem akarsz tudomást venni?

Miben segítene neked, ha mégis beleállnál? Mit adna neked?

Mennyire érted a saját működésed?

Mennyire élsz a múltban? Mennyire foglalkoztat a jövő? Mikor vagy jelen?

Mit gondolsz a világról, milyen hely?


Még szintén kedvelheted

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .