Kcsi2 Nagyjából 10-12 éve kezdődtek nálam a pánikrohamok. Nem diagnosztizáltak, mert alapvetően az orvosoktól is féltem, nem akartam még mélyebbre tudatosítani magamban ezt az egészet. Sokáig viszont nem foglalkoztam vele és egyre rosszabb lett. Időről időre, amikor valami történt, akkor bepánikoltam és jött egy roham. Aki élt már át ilyet, az tudja, hogy mennyire rossz és mennyire elveszti az ember a külvilággal a kapcsolatát.
Végül elég sűrűn jöttek már, ahhoz, hogy elkezdjek foglalkozni vele tudatosan. Elegem lett abból, hogy ezt a szorító érzést érzem és tehetetlen vagyok. Olvastam róla, utána néztem, hogy pontosan mi ez. Orvosról hallani sem akartam, mert nem akartam, hogy gyógyszerekkel tömjenek (akkor úgy gondoltam, hogy azzal tudják csak kezelni.) Makacsul hittem, hogy le tudom győzni.
Hogy fogtam hozzá?
Elkezdtem meditálni és elkezdtem megismerni és elemezni az érzéseim. Elindult egy folyamat bennem. Amikor volt egy-egy roham, akkor figyeltem magam, mi történik bennem? Mindegyik után megnéztem, hogy mi történ, mi váltotta ki, hogy reagáltam, mit érzetem, mi volt a testemmel, mit tettem vagy nem tettem, ki volt mellettem…
Az én élményem fogom most neked elmesélni, de a tapasztalatom szerint mindenkinél hasonló folyamat játszódik le.
Bennem az az érzés volt, hogy nem tudom kezelni az adott helyzetet és elvesztem az uralmat a testem, az érzelmeim és a szituáció felett. Amikor már tudatosan éltem meg – azaz követtem hogy mi történik, de még nem tudtam megállítani- akkor vettem észre, hogy mennyire beszűkül az agyam, a látásmódom, azt éreztem, hogy itt a vége, nem kapok levegőt és nagyon féltem.
Magam mellé álltam
Egy idő után elkezdtem tudatosan beszélni magamhoz, mintha ott állnék magam mellett. Ilyeneket mondtam: itt vagyok, nyugodj meg, minden rendben, támogatlak, szeretlek. Ezeket és hasonlókat ismételgettem magamban. Ehhez elképzeltem, hogy átölelem magam és fizikailag is átöleltem magam. A légzésem elkezdtem irányítani, direkt elkezdtem lassítani. És türelmesen vártam, amíg véget ér a pánik. Elkezdtem megbízni magamban, hogy képes vagyok kezelni a saját helyzetem. Ez egy folyamat volt bennem. A végére már nagyon gyorsan elmúlt egy-egy roham.
Azt vettem észre, hogy ha képes vagyok saját magamban megbízni, ha képes vagyok saját magam irányítani a helyzetet és uralni a testem, akkor sokkal gyorsabban túl leszek rajta. Végül már ott tartottam, hogy mikor éreztem a szorítást a mellkasomban, azonnal elkezdtem a mantrázást (önmagam bíztatását) és a tudatos légzést. Így sikerült megelőznöm a rohamokat.
Ez persze a fizikai szintű kezelés, de emellett lelkileg is foglalkoztam vele: Miért történik ez velem?
Rájöttem, hogy nálam az volt az oka, hogy hagytam, hogy mások uralják az életem. Hagytam, hogy hatással elgyenek rám mások, emberek, hírek, események. Eluralkodtak rajtam az érzelmeim, amiket egy idő után nem tudtam kezelni. Megtanultam, hogy nem veszek magamra mindent, nem engedem be a másik dühét, nem veszem fel a másik szavait, megfigyelem, hogy nekem szól-e vagy csak az illető kiereszti a dühét. Mert legtöbbször nem nekünk szól, csak épp ott vagyunk.
Meghúztam a határaim és, ami a legfontosabb: elkezdtem bízni önmagamban. Egyre jobban tudatosítottam, hogy képes vagyok megoldani a dolgokat. Erős vagyok és nem vagyok egyedül, mert én magam itt állok magam mellett. Felhagytam az önkritikával, nem bíráltam magam többé.
Ez egy folyamat volt bennem, talán 2-2,5 évig tartott, mire teljesen eltűntek a rohamok. Nehéz időszakok most is vannak, és enyhe nyomást néha érzek még, de már tudom kezelni, nem engedem, hogy legyűrjön. Azt vettem észre, hogy amikor bizonytalan vagyok magamban, amikor engedem, hogy mások befolyásoljanak, akkor sebezhetőbb leszek és jobban érzem a pánikot.
Tanulási folyamat
Nem gondolom, hogy csak tünetmentes vagyok, nem szeretem használni ezt a kifejezést. Azt sem szeretem hogy meggyógyultam, mert sosem voltam beteg. A pánikrohamokra úgy tekintek, mint egy tanulási folyamatra, ami megtanított arra, hogy bízzak magamban és támogassam saját magam.
Megtanultam, hogy a félelmeink kezelhetőek, a pánik is kezelhető, ha megtaláljuk az okát és képesek vagyunk tenni magunkért és magunk mellé állni. Belőlünk fakad és mi tudjuk megszűnetni is. Nekem ez a tapasztalatom a saját életemben.
Ma már persze számos lehetőség létezik, a pánik kezelésére szerencsére és nem ciki felvállalni. A világ nagy nyomást helyez ránk, óriási félelem hullám ömlik ránk, teljesen rendben van, ha félünk vagy pánikolunk. Attól nem leszel rosszabb ember, hogy ezt érzed. Viszont van választásunk: nem kell ezt elfogadnunk és befogadnunk. Kiléphetünk a félelmekből és átléphetünk egy boldogabb és kiegyensúlyozottabb világba.
Félelmek oldása előadás és workshop
Azért kezdtem bele ebbe, mert én is megtapasztaltam a félelem bugyrait és szeretném, ha minden nő megtapasztalná, hogy képes kilépni a félelem csapdájából és elhinni magáról, hogy erős és magabiztos.
Az előadás a félelem mikéntjéről szól, egyfajta bevezető a workshophoz. A Szabadnak Születtél facebook oldalamon lesz, november 3-án 19:30-tól élőben. Kedveld az oldalt és írd be a naptáradba az időpontot. Iratkozz fel a hírlevelemre, hogy biztosan ne maradj le róla!
A workshopon pedig megmutatom, hogy az elmúlt 2 évben milyen technikát dolgoztam ki a félelmek kezelésére. A workshop november 10.-én lesz, egy zárt oldalon 19:30-kor.
