Probléma: Meg kellene tanulnom vezetni. Lassan megszületik a második gyermekem és sokkal kényelmesebb lenne, mint állandóan buszozni.

-Igen ez érthető. Mi az oka, hogy még nem tanultál meg vezetni?

-Nem volt elég pénzem rá.

-Értem. Ezt össze lehet gyűjteni?

-Igen, meg tudom beszélni a férjemmel.

-Szuper, akkor mi akadályoz még?

Hallgat. – A férjem mellett is félek a kocsiban.

-Miért?

-Hogy baleset történik, belénk jönnek, koccanunk, kihajtanak elénk.

-Történt már ilyesmi?

-Nem

-Jól vezet a férjed?

-Igen. Nagyon jól vezet.

-Neki vannak ilyen gondolatai?

-Nem tudom. Nem hiszem. Ha mégis, akkor jól titkolja (nevet)

-Tehát félsz. Jó, hogy ezt kimondtad. Mit gondolsz a férjed miért nem fél?

-Rutin?

-Igen lehetséges. Szerezhetsz te is rutint?

-Igen, persze, de előtte valahogy bele kell vágnom.

-Mi az amiért megtennéd, hogy legyőzöd ezt a félelmed?

-Hát a gyerekeimért biztosan.

-Ez erősebb, mint a félelmed?

-Nem.

-Jó, mi kell még hozzá, hogy erősebb legyen a vágyad, mint a félelmed?

-Elhatározás? A kényelem érzése, hogy nem kell buszoznom.

-Szuper, tehát egy jövőbeni jutalom. A gyerekeket kényelmesebben tudod hozni-vinni, mindenki nyer az ügyön. Ez így elég?

-Talán.

-Milyen gondolat van még a fejedben?

-Hogy mi lesz, amikor beülök az autóba?

-Jó, már az autóban vagyunk. Szuper. (nevet) Mit érzel az autóban?

-Félelmet. 

-Még el sem indult az auto.

-Igen tudom, de már előre félek.

-Előre legyártod a katasztrófákat.

-Igen.

-Mi lenne, ha inkább más gyártanál le. Mit tudnál elképzelni, ami nem katasztrófa?

-Mondjuk, simán odaérek valahova?

-Ez bizonytalanul hangzik. Hogy tudod ezt határozottabban mondani?

-Simán oda érek.

-Jó, most bővítsünk rajta kicsit. Mit tehetnénk még ebbe a mondatba, hogy valóban pozitív legyen és kellemes érzéssel töltsön el.

-Biztonságosan oda érek. 

-Remek. Ez most milyen érzés?

-Érdekes…. Eddig nem is gondoltam erre. Hogy ez is egy lehetséges opció…. Jó érzés.

csend.

-Akkor most hogy érzed, belevágsz a vezetésbe?

-Lehetségesnek tartom. Igen, egyre jobban tetszik a gondolat.

-Szuper, akkor milyen időpontot adnál magadnak, hogy elkezd?

Mi az ami itt történt?

A hölgy azért nem kezdett bele még a vezetés megtanulásába, mert félt. Olyan képeket gyártott le előre, amelyek meg sem történtek.

Rémtörténeteket mesélt saját magának. Ezekhez pedig a félelem érzelme tapadt, emiatt nem tudott megszabadulni tőle. 

A félelmetes képek helyébe barátságos képeket helyeztünk. Azért mert a tudatunk teremt egyfolytában. Minden gondolatnak teremtő ereje van, de az érzelemdús gondolatoknak leginkább.

A félelem pedig egy igazán erős érzelem. Az egyik legerősebb. Behozza azt, amihez rátapadt.

Inkább olyan képeket teremtsünk, amiket tényleg szeretnénk látni.

Emellett persze több más is szóba került, amelyeket most nem írtam le.