Kcsi2 „Drágám, kérlek cseréld ki a villanykörtét! – kapod a kérést.
A villanykörte kicserélése egy egyszerű feladat, ugye? Na persze…
Számba veszed, mi kell hozzá: létra, körte, hely és idő.
Létra: pipa
Hely: a gyerekeket arrébb teszed, kiküldöd a szobából, második stressz forrás
Idő: oké ez necces, de belefér, harmadik stressz forrás
Körte: mindenhol keresel… nincs. Akkor veszel. Negyedik stressz forrás.
Oké, minden megvan, de még mindig húzod a feladatot, mert semmi kedved hozzá, mert már megtanultad, hogy a munkádért nem jár jutalom se elismerés…
Végül ráveszed magad a körte kicserélésére. Szuper.
A létrára mászol. Ötödik stressz forrás.
Maga a kicserélés egy automata feladat, nem okoz stresszt.
Elpakolsz. Elfáradtál.
Várod a jutalmat a munkádért: elismerést egy olyan munkáért, ami egy háztartási feladat. De nem kapsz érte, és ez belső feszültséget okoz.
Végül, ott vagy, hogy mi a fenének csinálj te meg bármit…”
Ez egy hétköznapi példa, helyettesíts be bármit! Egy ilyen hétköznapi dolog is okozhat feszültséget, nem az elvégzendő munka miatt, hanem azért mert belül olyan érzések keletkeznek, amiket vagy nem ismersz fel, vagy nem tudod, hogyan bánj velük.
Egy lehetséges megoldás: ne kívülről várd az elismerést, hanem add meg magadnak. Ha te magad elismered a munkádat és megdicséred magad, az elégedettséggel fog eltölteni.
Ez az érzés jelen lesz a következő ilyen felkérés alkalmával is és kevésbé fogod stresszesnek megélni a munka elvégzését. Végül oda jutsz el, hogy a feladatot teljesen stressz mentesen végzed el.
Természetesen fontos a külső visszajelzés, de nem szabad, hogy ez legyen az alapja az önbecsülésednek. Ráadásul a háztartási munkák nem tartoznak az elismert munkák közé.
