Kcsi2 Gyakran előfordul, hogy konfrontálódnunk kell, azaz el kell mondanunk a problémáinkat másoknak. El kell mondanunk, hogy ezzel most megbántottak, rosszul esett. De mindezt úgy, hogy ne legyen belőle veszekedés. Erre vannak az ÉN üzenetek.
Miért ÉN?
Amikor ilyen formán beszélünk valakivel, akkor saját magunkról beszélünk, ezért kapta ezt a nevet. Azt mondjuk el, hogy mi hogyan érezzük magunkat, miért esett rosszul és mi történt velünk.
Ez az a kommunikációs forma, amibe nem lehet belekötni. Mivel a saját álláspontodról beszélsz, a saját érzéseidről, ezekkel nem lehet vitatkozni.
Emellett empátiát és megértést vált ki a másik félből ez a fajta kommunikáció.
Hogyan működik?
Tegyük fel, hogy az anyósodnak nem tetszik a ruhád. Meg is jegyzi szarkasztikusan, hogy nem áll jól neked ez a minta. Téged ezzel a megjegyzésével megbántott, mert hát ez a kedvenc ruhád.
Ilyenkor Én üzenetekben valahogy így hangozhatna a válasz:
“Kedves Kati, megértem, hogy neked nem tetszik ez a ruha, de nekem ez a kedvencem. Amikor azt mondod nekem, hogy nem áll jól, azzal megbántasz. Úgy érzem, hogy kritizálsz engem és ettől frusztrált leszek, mert úgy érzem, hogy ezt nem érdemlem meg.”
Tovább is mehetsz:
“Nem számít, hogy jól áll-e vagy sem, mert én szeretem ezt a ruhát. Tiszteletben tartom, hogy neked ez nem tetszik, és kérlek te is tartsd tiszteletben az én választásom.”
Nem könnyű megmondani másoknak a gondolatainkat, nem könnyű kiállni magunkért, viszont a konfliktusok rendezése hosszú távon sokkal jobb.
Plusz tanács
Ha nem akarsz róla beszélni, az is teljesen rendben van! Viszont magát az érzést mindig engedd el. Beszéld ki magadból valakivel, akiben megbízol. Mond el neki, hogy érintett téged ez a dolog. NAGYON FONTOS, hogy a negatív érzelem ne maradjon benned.
A negatív érzelmek felzabálják a testet és rossz közérzethez, stresszhez, feszültségekhez vezetnek. Végül már nem tudod miért, de dühöngsz és depis vagy. Mindig a történés után dolgozd fel az érzelmeket.
