Születés előtti élményeink

Mik történtek velünk, míg a mamánk pocakjában voltunk?
Önismereti kérdések, a traumák és elakadások felderítésére.

A magzati kor nagyon nagy jelentőségű a gyermek életében. A jelen korban kezd egyre elfogadottabbá válni, hogy amik az első 9 hónapban az anyaméhben érik a gyermeket, azok ugyan olyan jelentőségűek, mint a megszületés utániak.

A fogantatás pillanatától az anya és gyermek teste egy. A születés után a test kettéválik, de a gyermek tudata, éterteste még az anyáéhoz kötött hét éves korig. Ebből is a legfontosabb az első 3 év. A második év végén kezd a gyermek valamelyest leválni és énként gondolni önmagára, de ez még kezdetleges én.

Ebben az időszakban alakul ki az ősbizalom, a biztonság érzése. A puha meleg helyen eltöltött 9 hónap tökéletes mintát ad, arra hogy a világ jó, biztonságos, jó élni, megvédenek, kellemes hely.

Ha az anyát bántalmazás érte, akkor stresszes volt, félelmet érzett, ezt érezte a gyermek is, mivel, ahogy mondtam egyek. A gyermek önmagát nem kölön éli meg, hanem az anyán keresztül. Itt az anya világa is megremeg a gyermekével együtt. Sérülhet az ősbizalom és biztonság képe. Ekkor felnőttként nincs bizalom az emberek felé, nics hit abban, hogy az emberek jók jót akarnak, minden rendben. Hiszen nem ez volt az elsődleges tapasztalás.

Ha a magzati korban történt valami traumatikus fizikailag, egy esés, burok repedés, korai szülés, mérgezés, ikervesztés akkor azt a magzat megélheti úgy ogy az ő biztonságos világa már nem biztonságos. Az ősbizalom sérülhet, a világba vetett hit sérülhet. A magzatnak a világa az anyaméh, logikus, hogy ha az sérül és valamiért mondjuk idő előtt még el is kell hagynia azt, akkor az egy trauma lehet.
Később ez a felnőttkori kirepülést akadályozhatja. Amikor megremeg a világunk és ez az első élményünk az életről, hogy az nem biztonságos, akkor ugye nem akarunk majd kilépni belőle. Analógiában van a kettő egymással.
Mivel mindenki élménye egyedi az is lehetséges, hogy a koraszülött magzat mindent hamar akar, korábban akar de ennek az ellenkezője is lehet.

Ha ikrek születtek volna, de az egyik iker elment valamiért, az is okozhat egy traumát. Egy hiányérzet alakulhat ki az emberben, hibáztatás, önvád, félelem valaminek az elvesztésétől. Erről Tomek Noémi Örömvilág podcastjában hallhatsz többet.

Ha az anya mondjuk másnak várja a gyermeket, az is okozhat fennakadást, a gyermekben kialakulhat egy megfelelési kényszer. Monjuk fiút szeretnénk, de lány baba fogan meg, az anya csalódottságot érezhet, szomorúságot és ez kialakíthat a gyermekben egy olyan gondolatot, hogy mindenáron meg akar felelni annak a képnek, aminek őt szerették volna. Felnőttként ez óriási hatással lehet az életre, hiszen a megfelelési kényszer az egyik oka a túl sok stressznek és a kiégésnek.

A magzati korban az is fontos, hogy mit gondol az anya. Szereti, babusgatja, jó gondolatokkal látja el a babáját, vagy ügyet sem vet rá, csak teherként éli meg ezt a 9 hónapot. A magzat azt érzi amit az anya. Ha a magzat teherként van kezelve, akkor megint csak ott a gondolat, hogy én nem vagyok jó semmire, csak az anyám terhe tudok lenni.
A gondolati programozás nagyon jó tud lenni, ha tudatosan használjuk. Például én minden gyermekemnek minden reggel elmondtam, hogy milyen szép, okos és egészséges baba. Így beszélgettünk reggelenként. És hát tényleg azok is lettek. Nem véletlen, hanem tudatos programozás. Igyekeztem egy jobb alapot adni, ami tőlem telik. És még így is kaptak ők is terheket.

Ne hibáztass

Fontos itt elmondani, hogy nem szabad hibáztatni a szülőket azért amit éreztek, vagy tettek. Ők akkor a tudásuk legjavát adták. Akkor ők ezt tudták. Mi is azt tesszük, ami tőlünk a telető legtöbb és legjobb és mégis okozhatunk a gyermekeinknek traumát. A legjobb, amit tehetünk, hogy megértjük ezeket az élményeket. Megértjük, hogy ebből mi az amit mi tudunk tanulni, miben erősít ez minket, milyen pluszt ad az életünkhöz.

Mert minden eseménynek van haszna az életünkben. Klapka György mondta egy interjúban, hogy ő nem választana másik életutat, mert kell a rossz is hogy értékelni tudja a jót. Máté Gábor doktor pedig a traumák hasznát tanítja kurzusain és a pácienseinek. Ne akadályként tekintsünk a traumákra és fájdalmakra, hanem tőkeként, amik előrébb vihetnek minket.

Fontos, hogy önmagunkat se hibáztassuk, ugyan ezen elv mentén. Mindenki a legjobbat hozza ki magából minden pillanatba. Amivel nem rendelkezünk, azt pedig nem adhatjuk tovább. Ha az anya nem rendelkezik a gondoskodás érzésével, akkor nem tudja tovább adni a gyermekének sem.

Mindenkinek egyedi az életútja, ezért mindenkinek magának kell megérteni a saját traumáit, akár segítővel, akár anélkül. Én is azzal foglalkozom hogy segítek tükröt tartani és felfedezni azokat a gondolatokat, amelyek traumákat, elakadásokat okozhattak.

Vegyél elő papírt és tollat. Majd hunyd le a szemed és érezz bele a válaszokba vagy némely kérdést feltehetsz a szüleidnek is. Írd le, ami feljön.

Ezekkel a kérdésekkel segíthetsz azon, hogy felderítsd milyen gondolatok lehettek a magzati korban, amik most akadályoznak esetleg téged.

A gondolatok kitisztítását végezheted Thétahealingel is, ha kedvet kaptál, akkor bátran jelentkezz egy beszélgetésre. Azonban magad is nekiállhatsz, ahogyan kezdetben én is tettem. Ez az út hosszabb ideig tart, de se nem jobb vagy rosszabb.
A döntést kell meghoznod, hogy ezek nélkül a hitrendszerek nélkül szeretnél élni. Meg kell tudnod mondani, hogy milyen hittel szeretnél élni ezek helyett. Ezeket pedig el kell kezdeni élni.

Saját történetem

Engem fiúnak vártak, de persze ezt sosem mondták ki. Viszont mindig ott volt a gondolat a levegőben, és emiatt egy elképesztő bizonyítási vágy volt bennem mindig is. Fára másztam, engedetlen voltam, feszegettem a határokat. Persze mindezt szépséges ruhákban. Tehát ott volt, az, hogy “én azért is jó vagyok, nekem is megy ahogy a fiúknak” közben pedig volt bennem egy nagyon nagy vágy a szépségre, amit ez sem tudott elnyomni.
Mindig jól tanultam, sokszor küzdöttem a tanulással, de mégis csináltam. Felnőttként értettem meg, hogy az, hogy “nem vagyok elég jó”, innen ered. Bár én sosem kaptam meg szóban ezeket, mert azzal a szülőmmel maradtam, aki olyannak szeretett amilyen vagyok, mégis a születésemkori élmény ott maradt bennem.
Mikor már sok éve foglalkoztam önismerettel, akkor előkerült ez a gondolat is. Akkor értettem meg, hogy honnan ered, és miért alakult ez így bennem. Akkor még csak elhatározni tudtam, hogy változtatok. Elkezdtem élni, hogy én elég jó vagyok. Ismételgettem sokszor magamban. Elkezdtem megengedni dolgokat magamnak. Mert aki azt éli, hogy nem elég jó, az nem is enged meg magának dolgokat. Ezeken apránként lehet változtatni. Aztán amikor a Thétahealinget tanultam kicsit gyorsabb lett minden.
Még mindig nem értem az önismereti munka végére, de sokkal könnyebb az életem és végre megengedtem magamnak egy olyan cipőt, ami teljesen az én világom, bár elég drága volt. Persze ez is érdekes, hogy mihez képest drága. Nekem volt drága, mert nem engedtem meg eddig. És ez csak egy apróság az életemben.

Mindenkinek szívből ajánlom, hogy lépjen az önismeret útjára, kezdjen el a lelkével foglalkozni, hogy olyan életet élhessen, amiben boldog és kiegyensúlyozott.

Nézd meg Youtube csatornámat, ahol hetente találsz videókat arról, hogy milyen a világ és mi van mögötte.

Jelentkezz a Privát Facebook Csoportomba, ahol olyan tartalmakat is megosztok a gyógyítással, gyógyulással, a világgal kapcsolatban, amiket máshol nem.