Kcsi2 Alapvetően két nagyon fontos dologra tudjuk használni a technológiát, beleértve a mesterséges intelligenciát, játékokat, telefonokat stb.: a feladataink elvégzésének segítésére, vagy függőségre -azaz az elménk játékszerének.
Ez a két fő irány látható ma. Akik nincsenek tisztában a technológiai eszközök elmére és lélekre gyakorolt hatásával, azok függők lesznek. Mindenkinek nehéz ezzel megküzdeni és a függőségben a legrosszabb az az, hogy az illető nem is tudja magáról és nem is ismeri be, hogy függő.
Tari Annamária, pszichológus a kapudrogokhoz hasonlítja a telefonfüggőséget, de Dr. Donauer Nándor, neurobiológus is felhívja a figyelmet arra, hogy a gyermekeink agyát végérvényesen megváltoztatja a képernyőzés.
Én nem szeretem ezt a szót, hogy végérvényes. Szerintem minden változtatható és gyógyítható. Azonban értem, hogy miért mondja ezt a Tisztelt Doktor úr: a mai kor orvoslásának nincs megoldása rá.
Az emberi elme nem a számítógép használatára lett kitalálva, mert egyszerűen elhülyül tőle, antiszociális lesz, agresszív és elveszett. A homloklebegy működése leáll, márpedig ez létfotosságú szerv a minőségi élethez.
A homloklebeny felelős a gondolkodás, a tervezés, a poroblémamegoldás, a beszéd, az érzelem irányításáért. A feladata továbbá a bejövő ingerek megfelelő szűrése, és az ezzel kapcsolatos érzetek kialakítása, a viselkedésünk, az egész személyiségünk alakítása, illetve az akaratlagos mozgásvezérlés.
„A számítógép- és képernyő-függőség ellenszere a teljes detox.”- Mondja Dr. Donauer Nándor gyermek neurobiológus.
És ez persze a felnőttekre is igaz, nem csak a gyermekekre.
A földanya tárt karokkal vár mindenkit, és egyébként is gyógyításra szorul a környezetünk. A föld kimerülőben, a levegő koszos, a növények sorvadnak. Van mit tenni, van min dolgozni. A számítógép fejlesztése helyett a földet kellene rendbe tenni.
A teljes detox, teljes megvonást jelent és a keletkezett hiányt pedig a földdel való munka, a természetben töltött idő kell, hogy kipótolja. Ásni, kapálni, ültetni. Emellett minden munka szóba jöhet, amit kézzel kell végezni: kötés, horgolás, fonás, rajzolás, alkotás, seprés, fafaragás… stb.
A hosszú távú képernyő és számítógép, játékok stb. a lelket berekesztik egyfajta befagyott állapotba. Megáll az idő, megáll a fejlődés és minden más is. Megszűnik a valóság, és csak egy virtuális világ marad. Ez egy darabig jó is, de aztán az ember ha nem kapja meg az adagot, akkor agresszív lesz. Mert lekapcsol a homloklebeny és nem marad más, csak az ősi agy, ami a túlélésért felelős.
A jelek már ma is tapasztalhatóak. Az emberek nem tudnak végigolvasni egy könyvet, vagy egy hosszabb cikket. Ingerültebbek, kevesebb a türelmük, nem tudnak figyelni rendesen. Az elme kezd szétesni és hát nem szép látvány.
Aki felismeri magában, hogy nem tesz jót neki a képernyőzés, az jár a legjobban, mert hosszú távon szükségünk lesz a saját agyunkra és személyiségünkre, hogy képesek legyünk alkalmazkodni a világ változásaihoz.