Kcsi2 Testi jegyek
Mindenkinek a testén vannak hibák. Van olyan, ami velünk született és van olyan, amelyeket az életünk során szerzünk. Vannak olyanok, melyeket el tud fogadni az ember, míg másokat rejteget. Vajon mitől függ ez?
- Függhet a társadalmi konvencióktól. – Mit tanítanak?
- Függhet egyéni megítélésektől. – Mi hogy gondoljuk?
- Függhet a családi hozott gondolatoktól. – Milyen példát mutatott a család?
- Függhet attól, hogy mit ömleszt a média. – Mi épp divatos és elfogadott?
Például a vitiligo, ami egy bőr pigmentációs probléma, amit régen ezek az emberek szégyelltek és rosszul érezték magukat, amiért mások. Ma pedig büszkén állnak a kamera elé. Vagy a császármetszés hegét van, aki felvállalja és van, aki nem. Vagy égési sérüléseket, anyajegyeket, ekcémát, kopaszságot, hiányzó fogakat, szőrt…
De ki szerint rosszak ezek a dolgok? Ki határozza meg, hogy a mi testünk éppen jól néz ki vagy rosszul?
Ebből felmerül bennem a kérdés, hogy miért kell, hogy mások határozzák meg, hogy nekünk mi a jó és mi, hogy érezzük jól magunkat a bőrünkben? Miért kellene szégyelleni bármit is, ami a testünkhöz tartozik?
Az igazság az, bizony senki sem hibátlan. És ez PONT ÍGY JÓ. Mert mindenki úgy jó, ahogyan van. A testünk elfogadása megnyugvást hoz. És még valamit.
Gyerekkorom óta gondok vannak a fogaimmal és az egyiket ki kellett húzni. Nem szembetűnő a dolog és nem is foglalkoztat különösebben. Viszont az orvos megkérdezte, hogy akarom e pótolni. Az automatikus válasz erre az lenne, hogy persze! Viszont én mégis úgy döntöttem, hogy nem akarom, nekem jó így. Azért mégis elgondolkoztam, hogy vajon mi fog történni, hogyha emberekkel kell beszélgetnem. Kiderült, hogy semmi. Részben az emberek úgy sem merik megemlíteni az ilyesmit, részben pedig mivel engem nem érdekel, így másokat sem.
Azért egy érdekes gondolatom mégis lett ebből:
Bizony ezt szűrőnek is lehet használni. Méghozzá az elfogadás szűrőjének. Aki elfogadja a testi hibáinkat, azt, ahogy vagyunk, azzal érdemes kapcsolatot tartani. Aki meg mindig csak emlékeztet a hibáinkra, azt vagy kiírjuk az életünkből, vagy elviseljük, és megtaláljuk, hogy ez hogyan erősít minket.
Ezek a hibák emlékeztethetnek dolgokra, de azt már mi választjuk meg, hogy mire! Mert mi választjuk meg, hogy el hisszük-e, hogy ami épp divatos az jó nekünk, vagy a társadalmi elvárásokról hisszük e, hogy minket szolgálnak e vagy sem. Mi döntjük el, hogy nekünk mi a jó és nem mások.
Te döntesz, hogy felszabadítod e magad a gyötrelmek alól, vagy továbbra is abban élsz, amit rád kényszerítenek.
