Kcsi2 Amikor elkezdesz dolgozni az életeden, kitakarítod a gondolataidat, elkezd megváltozni a világod. Ha ugyan ezt megteszi egyre több és több ember, akkor előbb vagy utóbb, de mindenképp eljutunk ahhoz, hogy a Teljes Világ megváltozzon.
Minden ember hatással van egymásra. Erről a hatásról már írtam a politikusokról szóló bejegyzésben.
Képzelj el egy olyan világot, ahol úgy kelsz fel, hogy szuper dolgok várnak. Hogy minden megoldható, mert annyira rugalmas vagy, hogy a problémákat simán megoldod. Képzeld el, hogy a gyerekek sem visítanak, a főnök is nyugodt, a kollégák is kedvesek.
Képzeld el, hogy az autóban sem kell szidni a másikat, a pénztáros is kedves.
Unalmas lenne?
Talán van, akinek unalmas lenne. Valószínűleg azért nincsen béke a Földünkön, mert a háború izgalmas, a béke pedig unalmas. De ha háborúk vannak, akkor meg az a baj, hogy sokan meghalnak, sok a trauma… Akkor hogy is van ez?
Végsős soron úgy gondolom, mégis inkább a békességet válasszuk. Az unalmat át kell értékelni. Az élet célját nem a túlélésben kell megtalálni, hanem abban, hogyan tudunk értéket adni, hogyan tudunk egymásra figyelni, hogy tudjuk szeretni egymást.
Ha hirtelen mindenki magával lenne elfoglalva, tényleg magával, a belső világával és azt fejleszteni, egyáltalán nem lenne több háború.
A valóság körbeérne.
