Kcsi2 A düh nem egy elfogadott érzelem. A társadalom elítéli azt, aki dühös, vagy dühből cselekszik. Nem vesz tudomást róla, hogy mi áll mögötte és meg sem próbálja megérteni.
Mi emberek alkotjuk a társadalmat, ezért nagyon is van felelősségünk abban, hogy hogyan gondolkozunk a dühről. Tehát, amikor azt mondom, hogy a társadalom elítéli, az azt jelenti, hogy bizonyos emberek eldöntötték, hogy a düh az rossz és a többi ember pedig elfogadta. A gyerekeket is már arra nevelik, hogy ne legyenek dühösek, és hajjaj, de a szüleikre is tilos dühösnek lenni.
A düh azonban egy természetes érzelem. A hat alapérzelmünk egyike. Miért tagadnánk meg?
A gyerekek is lehetnek dühösek, akár társaikra, akár a szüleikre. Attól, hogy dühös valaki, még nem fog kevésbé szeretni. Ez két különböző dolog. Attól, hogy a gyerekünk dühös ránk, még nem fog kevésbé szeretni minket. Ha nem tudjuk elfogadni a gyermekünk dühét, akkor az egy jelzés, hogy önmagunkba kell nézni, hogy esetleg miért várjuk el a gyerektől, hogy megtagadja az egyik alapérzelmét.
Természetesen egyénenként is változik, hogy ki mit enged meg magának. Vannak, akik tudnak dühösek lenni, de nem tudják kezelni. Ilyenkor szétfolyik az egész és megmérgezi a környezetét.
Vannak, akik engedik a dühüket és át is képesek transzformálni. Ők vannak kevesen.
Szabad az érzéseinket érezni. Szabad dühösnek lenni.
Saját történetem:
A fiamnak állandó melege van, ez egy örök küzdelem, de nem ez zavar benne, hanem az, hogy mások mondogatják nekem, hogy miért így vagy úgy öltözik a gyermekem. Nem érdekel mit mondanak, de az örökös csacsogásuk sok energiát emészt fel. Egy idő után pedig elkezdtem dühöt érezni, amiért ezzel megkezdik az anyai önbecsülésem.
Haragszom, mert mások beleszólnak az életembe. Haragszom mert túl sok keret közé vagyok szorítva. Haragszom, mert nem mindig érzem, hogy meg tudok birkózni a feladatokkal.
Ezen a ponton pedig elkezdtem magammal küzdeni, hogy érezhetem én a haragot? Haragudhatok a világra? Haragudhatok az emberekre? Haragudhatok magamra?
A válasz egyértelműen igen!
A dühünknek van értelme, útmutatást ad, hogy miben kell fejlődnöm. Nekem meg kell tanulni kezelni ezeket az embereket. Meg kell tanulni, hogy figyelmen kívül hagyjam, de főként azt, hogy erősítsem meg magam.
Hova lesz a harag/düh?
Amikor a harag bennünk van, és nem dolgozzuk fel és ki magunkból, akkor a testünk elraktározza azt. A sejtjeinkbe kerül ez az érzelem (mint a többi is) és ebből keletkeznek a betegségek, többek közt a rák. Louis Hay Éld az életed könyvében elmeséli, hogy a saját haragja hogyan betegítette meg és hogyan lett rákos, majd hogy gyógyult meg belőle.
Az éveken át dédelgetett harag – amelyről sokszor nem veszünk tudomást – a sejtjeink rendellenes működéséhez vezet. Önmagunk ellenségeivé válunk, ezzel megteremtve a betegséget.
Hogy kezeljük?
A harag feldolgozását meg kell tanulnunk. Előtte viszont el kell fogadnunk, hogy létezik, és van értelme. Hawkins: Erő kontra ERŐ könyvében elmagyarázza, hogy a harag bár alacsony energiájú érzelem, de ott van benne a potenciál arra, hogy fejlődjünk általa.
- Az első lépés, hogy elfogadjuk ezt az érzelmet, mint normális emberi érzelem. Normális emberi reakció arra, amikor igazságtalanságot tapasztalunk magunkkal szemben. Én akkor is érzem, amikor sarokba vagyok szorítva, túl sok a tennivaló és nem bírom már. A kétségbe esés mellett haragszom is.
- A második, hogy megengedhetjük magunknak ezt az érzelmet. Attól, hogy haragszunk még ugyan olyan normális emberek vagyunk. Ugyan olyan OKÉ-s emberek vagyunk.
- A harmadik, hogy megértük saját magunk, hogy miért haragszunk, hogyan haragszunk és mit érzünk még.
- A negyedik, hogy elkezdünk dolgozni a haragunkkal. Meg kell találnunk, hogy mi a nekünk legmegfelelőbb formája a harag megélésének és kitisztításának. Ez jelentheti azt is, hogy a párnába kiabálunk, vagy azt ütögetjük. De jelentheti azt is, hogy sportolunk, festünk, sétálunk, meditálunk, lélegzünk. Az út teljesen mindegy, a cél az ami fontos: a haragot megérteni és kidolgozni magunkból.
Mit fogsz most tenni?
Elkezded figyelni önmagad és fejlődsz vagy továbbra is a harag csapdájában fogsz élni?
