Kcsi2 A technológia fejlődése elkerülhetetlen – azt mondják. Én úgy látom, hogy ez csak egyetlen út a sok közül. Ha a technolóiát választjuk, akkor az lesz az út. Ha a természetet, akkor az. A kettő közt pedig számos alternatíva létezik. Azonban, ha istenként kezeljük a technológiát, és hagyjuk, hogy az használja az embert, akkor nagy árat kell majd fizetni érte. Sokan még nem ébredtek rá, hogy a teljes technológia ára a teljes ember.
A technológia elszakít a természettől, a természetes ritmustól (a villanykörte a legegyszerűbb példa), a lelket szétszakítja, az embert elidegeníti magától és az embereket egymástól. A képernyő használatakor a szemek túlterhelődnek, a lélek kifárad. Minél többet ülünk a képernyő előtt, annál erőtlenebbnek fogjuk magunkat érezni. (Ne hidd el, figyeld meg! Kérdezz másokat, én is ezt tettem.) A felnőttek ezt tudják valamennyire kezelni, de a gyerekek nem. És ma a sok képernyővel szennyezik a felnőttek a gyerekek lélekvilágát.
A tudósok nem tudnak mit kezdeni a képernyőfüggő kamaszokkal. Az agyuk annyira elváltozott, hogy lehetetlennek tűnik visszafordítani ezt a változást. Szociálisan érzéketlenek, nem számít nekik semmi. Ezek szélsőséges esetek, de ez egy folyamat és ezt figyelmeztető jelként kell vennünk! Én erről azt gondolom, hogy semmi sem visszafordíthatatlan, csak még nem ismerik vagy ismerik el a megoldást.
A gyerekek
A gyerekeket minél később lenne szabad csak összekapcsolni a technológiával. Nagyon tudatosan kellene kezelni ezt a jelenséget. Nagyon vicces lehet, hogy nevetünk rajta, hogy a gyerekeinknek már nem kell megtanulni a távirányító használatát mert tudják. Nos ez azért van, mert amit a faj bizonyos számú tagjai megtanulnak, az beépül és a faj sajátja lesz. Az új nemzedék már eme tudással rendelkezve születik. De ez nem jelenti azt, hogy a kezébe is kell adni azt. Ez a tudatosság. Hagyni, hogy az eszközök uralkodjanak az emberen (függőség) és mindent alárendeljenek neki, még a gyerekek nevelését is vagy használni az eszközöket, amik vannak, de szigorúan és tudatosan. A gyerekeknek pedig nincs is szükségük erre.
Mire van szüksége a gyermeknek? A fantáziája fejlődésére, a lénye kibontakoztatására, arra, hogy figyeljenek rá és ne kelljen küzdenie a szeretetért, vagy ne passzolják le a tévészitternek. A fantázia különösen fontos nekünk embereknek. A fantáziánk segítségével képesek vagyunk mindenféle problémát megoldani. A mesék világa megöli a fantáziát, hiszen nincs mit elképzelni. Nincs szükség rá, ezért sorvadásnak indul. Amit nem használunk, azt nem tartja meg a testünk.
A fantázia
Komolyan kell vennünk ezt a jelenséget, amelyet a képernyőzés okoz. Mind felnőtteknek, mint gyermekeknek ez komoly problémát okozhat. Túl korán történt ez a technológiai robbanás, melyre nem volt felkészülve az emberi agy. Amikor elvész teljesen a fantázia, akkor az ember nem lesz működőképes. A felnőtteknek a fantázia segít a problémák megoldásában, nagy találmányok kitalálásában, új ötletek megvalósításában. Ennek hiányában se ingünk se gatyánk nem lesz.
Mi a megoldás?
Ha logikusan nézzük, és figyeljük a jeleket, akkor látható, hogy a természet megtagadása, az emberektől való elfordulás, függőség, énközpontúság, antiszociális viselkedés a technológia által okozott sebek közt szerepelnek. A megoldás ennek az ellenkezője: teljes természet felé fordulás. Megelőzésképp pedig a belső erőnk visszaszerzése és akaraterőnk pallérozása a megoldás. Tudatosan kell használni a technológiát és a gyerekeknek minél kevesebb képernyőt engedélyezni. Még akkor is, ha a gyerek “idegesítő”. Annak mi az üzenete, ha valaki lepasszolja rendszeresen a gyereket a tévének?
A szakember Dr. Donauer Nándor neuropszihológus azt javasolja hogy maximum 20 perc tévé legyen, utána 20 perc a természetben és végül 20 perc munka a családért. Azért 20 perc, mert ennyi az agy függőségi határa, ennyi idő alatt még nem válik függővé. Azért kell kimenni a természetbe, mert az a valóság, az a valódi világ és visszatölti a lélek energiáját. És azért kell 20 percet dolgozni a családért, mert a képernyőzés szociálisan érzéketlenné teszi a fejlődésben lévő gyermeket. A családért végzett munka, ezt segít gyógyítani.
A természet tehát az egyik fontos kulcsa a technológia által okozott károk gyógyítására. A természetben a lélek feltöltődik, kikapcsol az agy, és azt érezzük, hogy minden rendben. Mert a természetben rend van! A természetben mindennek meg van a helye és ideje. Az ember helye pedig a természetben van!
Természetesen lehet választani bármely utat! Szabad akaratunk van az életünk döntéseit meghozni. Azonban mindig tudnunk kell, hogy miért mit fizetünk, és jó, ha tudjuk, hogy minek mi a következménye. Ezt jelenti a tudatosság. Minél jobban figyelünk, annál több jelet veszünk észre majd. Az emberi lélek pontosan tudja, hogy mi a jó neki, így bátran támaszkodhatunk belső érzékelésünkre. De ha elvesztettük a fonalat, akkor sincsen baj, el kell menni egyet sétálni az erdőbe.
